Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei. Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei. Immunológia | Digitális Tankönyvtár

Immunológia Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei Az MHC-gének esetleges szerepére az autoimmun betegségekben egy adott MHC-genotípus halmozottabb előfordulása hívta fel először a figyelmet. Ilyen összefüggést tapasztaltak, pl. Bár mindkét csoportba tartozó géntermékek egymástól függetlenül is sokféle funkciót töltenek be, működésük az immunfolyamatok szabályozásában szorosan összefonódik.

Az egész szervezetet érintő autoimmun betegségek Különösen jól észlelhető mindez a B-limfociták esetében, melyeken Fc- és immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei egyaránt kifejeződnek, és a B-sejt-funkciók szabályozásában sokrétűen részt vesznek lásd Ez egyaránt magyarázza jelentőségüket az immunológiai tolerancia kialakulásában és szerepüket autoimmun betegségek létrejöttében.

Az Fc-receptorok egyik immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei funkciója a humorális immunválasz során képződő immunkomplexek megkötése és szállítása, így az FcγR-okat hordozó sejtek jelentős szerepet töltenek be a komplexeliminációban lásd Autoimmun betegségekben a szöveti ártalmak elsősorban immunkomplexek lerakódása miatt jönnek létre Ezek lehetnek: — II. Az immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei IK szövetkárosító hatása. Ugyanekkor az IK-k a sejtek aktiváló FcγR-jeihez kötődnek, ami vazoaktív aminok, gyulladási mediátorok felszabadulásához vezet.

Az IK-k vérlemezkék összecsapzódását is kiváltják, továbbá lerakódnak immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei endotélsejtek felszínén megjelenő FcγR-hoz is, és ott gyulladási folyamatokat indukálnak. Az FcγRIIb által közvetített gátlás szerepére az immunhomeosztázis fenntartásában akkor figyeltek fel először, amikor kiderült, hogy a receptor génjének deléciója ellenanyag és immunkomplex által közvetített gyulladásos reakciókhoz vezet.

Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei

Megfelelő genetikai háttérrel rendelkező FcγRIIb-hiányos beltenyésztett egerekben pedig autoantitestek képződése indul meg, és SLE-nek megfelelő autoimmun kórkép alakul ki. Azóta számos autoimmun állatkísérletes modellen igazolták, ízületi ízületek chondoprotektív készítményei a gátló FcγRIIb jelentős mértékben befolyásolja immunkomplex közvetített autoimmun betegségek kialakulását és lefolyását, de ugyanezt mutatták klinikai megfigyelések is.

Az FcγRIIB-gén hiánya vagy funkciójának zavara elsősorban a receptornak az immunhomeosztázis fenntartásában játszott szerepe miatt vezet autoimmun betegséghez.

Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei FcR-ok általában részt vesznek az immunkomplexek megkötésében, szállításában és eltakarításában, nyilvánvaló tehát, hogy a csökkent mértékű receptor expresszió elősegíti az immunkomplexek felhalmozódását, lerakódását, ezáltal gyulladásos folyamatok előidézését. Normális körülmények között megfelelő szabályozó mechanizmusok kizárják, hogy a komplementrendszerhez kötött funkciók az ép saját struktúrákat károsítsák lásd 7.

A komplementrendszer több vonatkozásban is részt vesz az immunológiai tolerancia, az autoimmun folyamatok, ill. Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei példa erre, hogy a klasszikus út korai komponenseinek hiányos funkciója hozzájárul az SLE-hez hasonló tünetcsoport kialakulásához.

Az összefüggések minden részletében nem ismertek, de az alábbi funkciókban bekövetkező zavarok külön-külön, vagy együtt mindenképpen számításba jönnek: — immunkomplexek és más makromolekuláris aggregátumok eliminálása, — az immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei eljuttatása a FDC-ekhez és más APC-ekhez, — a potenciálisan autoreaktív B-sejtek eltávolítása. Komplementkomponensek és receptorok deficienciái különböző mechanizmusok útján befolyásolhatják az immuntoleranciát, illetve vezethetnek autoimmun folyamatokhoz: — Komplementkomponensek hiánya és a komplementreceptorok expressziójának csökkenése az immunkomplexek eltakarításának zavarát okozza, ami miatt ez utóbbiak felhalmozódása, szöveti lerakódása következik be, majd helyi gyulladásos folyamat alakul ki.

Mindezek együttes eredménye: szöveti károsodás folytán autoantigének felszabadulása és autoimmunválasz. Ez tapasztalható pl. C1q-hiányos egerekben, melyekben a felszaporodó apoptotikus testek felhalmozódnak a glomerulusokban, és autoantitestek képződését indukálják, valamint glomerulonephritist váltanak ki. Emberi test Sulinet Tudásbázis Ismeretes, hogy a CR2 útján internalizált antigén a T-sejtek részére bemutatásra kerül, de ha a CR2 és a BCR keresztkötése nem történik meg, akkor nem fejeződnek ki a akostimuláló molekulák sem, és ez befolyásolhatja a T-sejt-tolerancia kialakulását.

Mivel az Fc- és komplementreceptorok együtt artrózis kezelése szódabikarbónával részt az immunkomplexek eltakarításában, az autoimmun folyamatokban betöltött szerepük is összefonódik.

Autoimmun betegség, Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei

Azt, hogy egy adott rendszerben melyik receptor működése tölt be immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei szerepet, függ az immunkomplex összetételétől, immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei és lokalizációjától. Ezek valamennyien befolyásolják az agresszív T-sejtek és Treg-sejtek funkcióját. Összefüggést írtak le a gének polimorfizmusa és az autoimmun Graves-betegség, a T1D, valamint az autoimmun májgyulladás iránti hajlamosság szuszceptibilitás között.

A Treg-sejtek közül a Th3 szabályozó funkcióját elsősorban azzal hozzák összefüggésbe, hogy ezek a sejtek nagy mennyiségben termelik ezt a citokint. A TGF-β1 szuppresszív hatása a T-sejteken kívül B-sejteken, makrofágokon és más sejteken is érvényesül, és korrelációt találtak az autoimmun betegség elleni védettség és a TGF-β1 termelés mértéke között. Feltehetően a LYP-mutáns a tímuszban zajló fejlődési folyamat során gátolja a TCR-közvetített jelátvitelt, ami bizonyos genotípusba tartozó egyedekben elősegíti a negatív szelekció során egyébként eliminációra kerülő autoreaktív T-sejtek túlélését.

Egyéb tényezők Az autoimmun betegségekkel szembeni érzékenység függ a hormonális egyensúlytól is, és a hajlam sok esetben eltérő a két nem között.

A nőknél gyakoribb autoimmun kórképek kifejlődése elsősorban immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei fokozott nőihormon-termeléssel azonos időszakra esik. A környezeti tényezők szerepe. Annak alapján, hogy az autoimmun betegség iránti fokozott érzékenységet biztosító MHC-allél jelenléte önmagában nem vonja maga után a betegség kialakulását, feltételezhető, hogy a tünetek kialakulásában környezeti tényezők is szerepet játszanak.

Autoimmun betegség Epidemiológiai, populációgentikai és migrációs vizsgálatok a genetikai faktorok mellett a környezeti hatások szerepét is egyértelműen immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei. Ezt mutatja új földrajzi területekre költöző emberek között a régióra jellemző autoimmun betegségek gyakoriságának növekedése. Genetikailag érzékeny egyedekben kiemelt szerepet tulajdonítanak a különböző patogéneknek, elsősorban egyes vírusfertőzéseknek, de emellett stresszhatások és pszichoszomatikus tényezők szerepét is feltételezik.

Az öregedés befolyásolja az immunrendszer működését, ezen belül az aggresszív autoimmunitás kivédésének immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei. Epidemiológiai adatok egyértelműen igazolják az autoimmun betegségek gyakoribb előfordulását öregkorban.

Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei, A belgyógyászat alapjai 2.

Az autoimmun immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei vizsgálatára alkalmazott kísérletes modellek Az emberi autoimmun kórképek patomechanizmusa általában nem tisztázott és nehezen tanulmányozható. A kóros autoimmun folyamatok mechanizmusának elemezésére és kialakulásának vizsgálatára elsősorban kísérletes állatmodelleket alkalmaznak. Ezek három fő csoportba oszthatók: — Az egyes beltenyésztett egerekben, genetikai változások következtében spontán kialakuló kórképek, amelyekre bizonyos autoimmun megbetegedésekhez hasonló tünetegyüttes jellemző.

Ilyen pl.

Az egész szervezetet érintő autoimmun betegségek Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei, Az MHC-gének esetleges szerepére az autoimmun betegségekben egy adott MHC-genotípus halmozottabb előfordulása hívta fel először a figyelmet.

Ezekben az állatokban az autoantigének kódolásáért felelős transzgének megjelenése és koncentrációja megfelelő mesterséges promoterek alkalmazásával szövetspecifikusan szabályozható. A kialakult tolerancia áttörésének lehetőségei — az autoimmun kórképek kialakulása A tolerancia áttörésének számos lehetősége van A saját struktúrákkal szemben kialakuló immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei áttörésének módjai. A keringéstől elzárt helyen levő antigén pl. Előfordul az is, hogy a fertőzés fokozza a kostimuláló molekulák expresszióját a sejteken, és így hatékonyabbá válik az immunválasz pl.

Néhány esetben a kórokozó saját fehérjékhez kötődik, és a B-sejtek segítséget kapnak a T-sejtektől citokinek autoreaktív ellenanyagok termeléséhez pl. A molekuláris mimikri eredményeként a kórokozó olyan T- vagy B-sejtes választ indukálhat, amely keresztreagál a sajáttal pl. A bakteriális szuperantigének poliklonális T-sejt-aktiválást indukálhatnak, és így vehetnek részt autoimmun folyamatok kialakulásában.

A tolerancia fennállásának tartama egyebek között a kiváltó antigén jelenlététől függ; ha újabb antigéninger immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei éri a toleránssá tett szervezetet, a válaszképtelenség egy idő után spontán megszűnik, és az ezt követően alkalmazott antigén másodlagos immunválaszt indukál. Egy bizonyos antigénre adott immunválasz és tolerancia egymás mellett is kialakulhat; így pl.

Ez az állapot a toleránssá tett, illetve az immunválasz irányában aktivált limfociták arányát tükrözi. A tolerancia a kiváltó antigénnel rokon szerkezetű antigének beadásával felfüggeszthető. Így például, ha a BSA-val toleránssá tett nyulaknak humán vagy sertés immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei adnak, megszűnik a tolerancia.

Ez annak tulajdonítható, immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei a szerkezetileg rokon antigének a toleranciát indukáló epitópok mellett más közös determinánsokat is tartalmaznak, és ez utóbbiak a toleranciában nem érintett kompetens sejtek révén immunválaszt indukálnak.

Hasonló mechanizmus feltételezhető az egyes immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei során fellépő molekuláris mimikri esetében is lásd Autoimmun betegségek tehát nemcsak a centrális vagy perifériás tolerancia kialakulásának teljes hiánya miatt, hanem a tolerancia kialakulásában vagy fenntartásában szereplő folyamatok egyensúlyának megváltozása következtében is létrejöhetnek.

Az érett, autoreaktív T-limfociták a nyirokcsomók follikulusain kívül, az érintett szervekben is találkozhatnak azokkal az MHC által bemutatott autoantigénekkel, amelyek a kezdeti szelekciós lépések során nem, vagy nem kellő mennyiségben voltak jelen a tímuszban.

Hasonló módon, a periférián a B-limfociták is kapcsolatba kerülhetnek a csontvelői a gerinc lumbosacrális kenőcsének kezelése nem található autoantigénekkel.

Immunhiány állapotok Ezeket az autoantigéneket a limfociták vagy azért nem veszik tudomásul, mert nem a sejtaktivációnak kedvező mikrokörnyezetben, immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei nyirokcsomó-follikulusban kerülnek bemutatásra ignoranciavagy pedig azért, mert az autoantigéneket nem olyan hivatásos APC mutatja be, amely képes a limfocitákat a nyugvó állapotból kimozdítani anergia.

Tehát a nem megfelelő helyen és módon bemutatott autoantigén nem indít el immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei. A centrális tolerancia fontosságát igazolja, hogy az autoimmun kórkép kialakulásában szerepet játszó autoantigén tímuszba juttatása védelmet nyújthat az autoimmun folyamat kialakulása ellen.

Az emberi inzulingén szövetspecifikus szabályozásában szereplő promoter régió polimorfizmusának vizsgálatával igazolták, hogy az inzulin koncentrációjának c vitamin ízületi betegségek kezelésére a tímuszban, ill.

Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei. Immunológia | Digitális Tankönyvtár

Így a tímuszon belüli szelekció feltételeinek olyan irányú megváltozása, ami a nagy affinitású, potenciálisan autoreaktív T-limfociták negatív szelekciótól való megmenekülését teszi lehetővé, a periférián kóros autoimmun folyamatok kialakulásához vezethet. A perifériás tolerancia áttörésének szemléletes példája, hogy ha egy kísérleti állatban autoantigén pl. Ha viszont a T-limfocitákat antigén-specifikusan aktiválják pl.

Ez azzal magyarázható, hogy az MBP-ből természetes körülmények között felszabaduló peptid MHC-II-molekulákkal alkotott komplexei a perifériás nyirokszervekben olyan kis mennyiségben fordulnak elő, hogy ez nem elegendő a nagy számban jelenlévő T-limfociták aktiválásához. Ott gyulladást válthatnak ki, ami a mielinhüvely és ízületi fájdalom a karon lévő ízület neuronok károsítását, ennek következtében paralízist, tehát az EAE tüneteit idézi elő.

A rejtett helyzetben lévő antigén-determinánsokat az autoantigén hozzáférhetőségének vagy koncentrációjának növekedése miatt az immunrendszer felismeri, és így a korábban elzárt antigének hozzáférhetősége következtében autoimmun folyamat alakul ki. A szimpátiás oftalmia során az egyik szemet ért trauma vagy szövettropikus patogének hatására a károsodott szemből kiszabaduló antigének a környező nyirokcsomókba jutva aktiválják a specifikus T-limfocitákat, melyek visszavándorolnak mindkét szembe, és így az egészséges szemet is károsítják A citokinek alapvető szerepet játszanak a T-sejtes immunválasz Th1 vagy Th2 irányba való polarizációjában lásd 5.

Egyes, fagocitákba bejutó patogének IL termelést indukálnak, míg mások esetében az aktivált T-limfocitákon megjelenő CD40 immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei által közvetített aktiváció idézi elő az IL termelődését.

Az IL, különösen az ILgyel együtt a T-sejtes válasz Th2 irányba történő polarizációját segíti elő, ami a gyulladási folyamat gátlásához vezet.

Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei utóbbi citokin szekréciójának leghatékonyabb természetes inhibitora az IL receptor p40 alegységeiből álló homodimer molekula, amely NOD-egerekben hatékonyan gátolta a diabétesz kialakulását. Újabb eredmények azonban ezt nem igazolták, ellenkezőleg, egyes adatok éppen a Th2 irányba való tolódás patogenitást fokozó szerepére utalnak. Immunhiányos állapotok és autoimmun betegségek kapcsolata Elsősorban a veleszületett immunhiányos állapotok tanulmányozása hívta fel a figyelmet az immundeficienciák és autoimmun betegségek közötti kapcsolatra, és a primer immundeficienciák immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei megismerése értékes adatokkal gazdagította az autoimmun betegségek keletkezésében szerepet játszó molekuláris tényezők megismerését is lásd Az immundeficienciákhoz csatlakozó autoimmun folyamatoknak azonban csupán egy része tulajdonítható a saját iránti toleranciát fenntartó mechanizmusokban bekövetkező zavarnak, javarészt a hosszú ideig fennálló gyulladásos folyamatok által okozott szöveti ártalmakkal állnak összefüggésben.

Ezek révén került sor az Omenn-tünetcsoport azonosítására is.

A betegség diagnózisa és kezelési lehetőségek Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei. Az immunhiány állapotok csoportjai Az autoimmun betegségek Nagy László, infektológus Az immunrendszer a szervezet védekező mechanizmusa, melynek feladata a szervezet élettani egyensúlyának biztosítása, a szövetek integritásának védelme az idegennek felismert struktúrákkal, azaz a testidegen antigénekkel szemben.

AIRE-expresszió zavarának következtében alakul ki. Az APECED-re jellemző hármas tünetcsoport candidiasist, hypoparathyreoidismust és mellékvese-működési zavart foglal magába. A betegségben szervspecifikus enzimekkel és intracelluláris fehérjékkel reagáló autoantitestek mutathatók ki, jóllehet ezek immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei feltétlenül tehetők felelőssé a betegséget jellemző destruktív autoimmun folyamatok kialakulásáért.

Ritka, az X-kromoszómához kötött, szisztémás autoimmun betegséggel társuló recesszív immunregulációs zavar, melyre korán kifejlődő IDDM, súlyos diaré és magas IgE-szinttel járó bőrgyulladás jellemző.

A kórokozók szerepe az autoimmun folyamatok kiváltásában Az emberi autoimmun betegségek kialakulása általában fokozatos, elhúzódó folyamat, így a kiváltó okok kiderítése igen nehéz. Az immunrendszer betegségei Ennek ellenére ma már elfogadott az a nézet, hogy a genetikai adottságaik következtében érzékeny egyedek esetében a betegség kialakulásában fontos szerep jut a különböző kórokozóknak is.

• Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei, A belgyógyászat alapjai 2.
• Immunhiány állapotok, Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei
• Immunhiány állapotok Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei
• Tanácsos kenőcső a nyaki osteochondrozistól

Kísérletes állatmodellekben igazolták, hogy a célantigén pl. Ha immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei kísérletet úgy ismétlik meg, hogy baktériumot nem tartalmazó inkomplett Freund-adjuvánst alkalmaznak, a betegség nem fejlődik ki, sőt, az állatok rezisztenssé válnak, és a rezisztencia T-limfociták segítségével más állatokba is átvihető.

Pajzsmirigy betegek diétája

Ezeknek a kísérleti eredményeknek a legvalószínűbb magyarázata az, hogy a fertőző ágens hatására kialakuló gyulladás fokozza a hivatásos APC-ken immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei kostimulációs molekulák megjelenését, és ez által növeli a kis mennyiségben jelen lévő, autoantigénnel reagáló autoreaktív T-limfociták aktiválásának lehetőségét.

A keresztreakció az ellenanyagok szintjén egyértelműen igazolt: bizonyos Streptococcus-fajok olyan antitestek termelését váltják ki, amelyek keresztreagálnak a vese, a szívizom és az ízületek bizonyos antigénjeivel, ennek következtében szívizomgyulladással, poliartritisszel kísért reumás láz alakulhat ki Ezeknek az ellenanyagoknak a termelődése azonban általában átmeneti, és a kórokozó eliminálását követően megszűnik, mivel a Th-limfociták nem keresztreagálnak a saját antigének által prezentált peptidekkel.

Azok a kórokozók, amelyek különböző saját fehérjéket képesek immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei, hordozóként is szerepelhetnek bizonyos autoantigének számára. Ebben az esetben az immunválasz kiváltására a Th-sejtek aktiválódásának hiánya miatt nem képes saját struktúrák a hordozón keresztül mintegy segítséget kapnak a kórokozóra specifikus T-limfocitáktól, és emiatt kerül sor a tolerancia áttörésére.